DETUROPE - The Central European Journal of Regional Development and Tourism 2011, 3(1):75-92 | DOI: 10.32725/det.2011.005

Decentralizáció, dekoncentráció, regionalizmus Szerbiában

Éva Szügyi
Pécsi Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola, Regionális Tudományi Társaság Szabadka, Djure Djakovica utca 169/c. 24430 Ada, Serbia

Míg más volt szocialista országok már a regionális fejlődés útjára léptek, addig Szerbiában háborúk dúltak, ezért a balkáni ország regionalizációja és decentralizációja későn kezdődött el és kiegyensúlyozatlan volt. A volt Jugoszlávia széthullását követően az ország területi szerkezete és fejlődése egyenetlenné vált.
A mai Szerbiára jellemző az egyes régiók fejlettségbeli eltérése, a fejletlen köszségek, a kedvezőtlen demográfiai folyamatok, institucionális problémák, a rossz anyagi feltételek. Külön problémát jelent, hogy más európai országokkal való összehasonlításban a régiók közti fejlettségbeli eltérések Szerbiában a legnagyobbak és növekvő tendenciát mutatnak.
Szerbia eddigi regionális politikájának több hiányossága is van, többek közt, hogy nem volt megfelelő intézményrendszere, sem szervezeti támogatottsága a fejlődés megvalósításához. Ezt felismerve a 2009-es évben számos stratégiai jelentőségű dokumentum és a regionális fejlődést támogató törvény látott napvilágot, amely mind az intézményi és jogi támogatottságot hivatott biztosítani.
A decentralizációs folyamatokkal számos hatáskör (ugyanakkor kötelezettség) került át állami irányításból a helyi önkormányzatokhoz. Fontos lépés volt az Önkormányzatokról szóló törvény 2002-ben megtörtént elfogadása és életbelépése, mely a szubszidiaritás elvén alapszik és az Európa Tanács önkormányzati alapokmányának irányelveit követi. Az önkormányzati rendszert Szerbiában a centralizált modell jellemzi, mivel az állam finanszírozással biztosítja az állami feladatok megvalósulását. Komoly hátrányt jelent, hogy az önkormányzatok nem rendelkeznek saját vagyonnal, ezáltal csorbulnak a fejlesztési lehetőségek.
A Szerb Köztársaság regionalizációja az állami irányítás olyan módja, amely a territoriális kohézió növelését, ugyanakkor a régiók versenyképességének növekedését és az ország gyorsütemű fejlődését hivatott biztosítani. A regionális fejlesztés intézményrendszerének fő hatásköre a Gazdasági és Regionális Fejlesztési Minisztériumhoz tartozik. Tevékenységét két osztályban látja el, a KKV-k fejlesztés politikai osztályában és a Regionális fejlesztés politikai- és IPA projektek osztályában. A végrehajtás központi szervei a Nemzeti Regionális fejlesztési ügynökség, illetve a Regionális fejlesztési ügynökségek (összesen 12).
Szerbia regionális politikájának stratégiai keretét a következő dokumentumok biztosítják:
1. Nemzeti fejlesztési terv
2. Regionális fejlesztési stratégia
3. Régiófejlesztési finanszírozási programok
4. Egyéb regionális fejlesztésekkel kapcsolatos dokumentumok
A jogrendszer jelenleg végbemenő változásai, az általános pénzügyi krízis, az intézményi deficit mind komoly problémát jelentenek Szerbia további regionális fejlődésében. Továbbá a statisztikai adatok hiányossága és összehagolatlansága a regionális fejlesztéssel jelentős kihatással lehet a stratégiai prioritások megvalósítására. Ugyanakkor a területi fejlesztést kísérő intézményeknek külön figyelmet kell fordítaniuk ezen prioritások megvalósítására, felülvizsgálatára illetve esetleges változtatására. A kiegyensúlyozott regionális fejlődéshez nélkülözhetetlen a gazdasági növekedés minden funkcionális területen, ami az életszínvonal növekedését eredményezi.

Keywords: decentralizáció, regionalizáció, fejlődés, stratégiai dokumentumok, intézményi- és jogi keret

Während sonstige Länder bereits auf dem Wege der Entwicklung gestritten haben, haben in Serbien noch Kriege gewütet. Die Regionalisierung und Dezentralisierung des Landes nahmen deswegen später einen Anfang und waren unausgeglichen. Nach dem Zerfall des ehemaligen Jugoslawiens sind der Raumstruktur und -Entwicklung uneben geworden.
Das Serbien von Heute wird durch die Entwicklungsunterschiede der verschieden Regionen, unterentwickelte Gemeinschaften, ungünstige demografische Tendenzen, institutionelle Probleme und schlechte finanzielle Bedingungen charakterisiert. Es bedeutet ein weiteres Problem, dass die regionalen Unterschiede im internationalen Vergleich im Serbien den Größten sind, und eine zuwachsende Tendenz zeigen.
In der bisherigen Raumpolitik von Serbien bestehen mehrere Mängel; unter Anderem, dass sie bisher weder geeignete Institutionsstruktur noch organisatorische Unterstützung zur Verwirklichung der Entwicklung gehabt haben. 2009, als sie bewusst wurden, erschienen zahlreiche Dokumenten von strategischen Bedeutung und Gesetze, die die regionale Entwicklung unterstützen, und von denen Alle die institutionelle und rechtliche Unterstützung zu gewährleisten entstanden.
Durch diese Dezentralisierungen wurden zahlreiche Befugnisse (und auch Verpflichtungen) von staatliche Steuerung den lokalen Behörden durchgegeben. Die Verabschiedung und Krafttretung des Selbstverwaltungsgesetzes 2009, die am Prinzip der Subsidiarität basiert und sich an der Rechtlinien der Selbstverwaltungscharta der Europäischen Rat richtet, bedeutete dabei einen wichtigen Stritt. Das Selbstverwaltungssystem von Serbien wird durch das zentralisierte Modell Charakterisiert, weil die Erfüllung der staatlichen Aufgaben durch staatliche Finanzierung verwirklicht wird. Es verursacht ein bedeutendes Problem, dass die lokalen Behörden über keine eigene Vermögen verfügen, und dadurch ihre Entwicklungsmöglichkeiten vermindert werden.
Die Regionalisierung der Serbischen Republic bildet eine Weise der staatlichen Steuerung, der die Aufgabe hat, der Zuwachs der territorialen Kohäsion, aber gleichzeitig auch die regionale Wettbewerbsfähigkeit und eine rasche Entwicklung des Landes zu sichern. Die Hauptbefugnisse der regionalen Entwicklungsorganisationen gehören zum Ministerium für Wirtschaft und Regionale Entwicklung. Es übt seine Tätigkeit in zwei Abteilungen aus: Abteilung für Entwicklungspolitik der KMU-s und die Abteilung für regionale Entwicklungspolitik und IPA-Projekts. Die zentralen Organe der regionalen Entwicklung sind die Nationale Regionale Agentur für Entwicklungspolitik, beziehungsweise die regionale Entwiklungsagenturen (insgesamt zwölf).
Die strategische Rahmen der Regionalpolitik von Serbien werden durch die Folgende Dokumenten gewährleistet:
1. Nationale Entwicklungsplahn,
2. Regionale Entwicklungstrategie,
3. Finanzierungsprogramme für Regionalentwicklung,
4. Sonstigen Dokumenten in Zusammenhang mit Regionalentwicklung.
Die derzeitige Reformen der juristischen Systems, die allgemeine Finanzkrise, die institutionelle Reformen bedeuten Alle ein ernstes Problem in der zukünftigen regionalen Entwicklung von Serbien. Die Mängel und Unabgestimmtheit der statistischen Daten mit der regionalen Entwicklung kann eine bedeutende Wirkung auf die Verwirklichung der strategischen Prioritäten ausüben. Derselben Zeit sollen die Institutionen der Raumplanung auf die Verwirklichung, Aufsicht, und eventuelle Änderung dieser Prioritäten eine besondere Aufmerksamkeit schenken. Für eine ausgeglichene regionale Entwicklung ist ein ökonomisches Wachstum auf allem Bereiche unentbehrlich, welche zur Steigung der Lebensqualität führen.

Keywords: die Dezentralisation, die Regionalismus, die strategische Dokumenten, istituionelle und juristische Rahmen

Published: March 31, 2011  Show citation

ACS AIP APA ASA Harvard Chicago Chicago Notes IEEE ISO690 MLA NLM Turabian Vancouver
Szügyi, É. (2011). Decentralizáció, dekoncentráció, regionalizmus Szerbiában. DETUROPE - The Central European Journal of Regional Development and Tourism3(1), 75-92. doi: 10.32725/det.2011.005
Download citation

References

  1. Evropska povelja o lokalnoj samoupravi
  2. Horváth Gyula, Európai regionális politika, Budapest-Pécs: Dialog Campus Kiadó, 2003.
  3. Novi zakon o lokalnoj samoupravi=Sl. Gl. RS. 129/2007.
  4. Pálné Kovács Ilona: A közigazgaztási régiók esélyei hazánkban (2010.06.01.)
  5. Pálné Kovács Ilona: A területfejlesztés irányítása, PTE KTK. Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola. Habilitációs előadások, Pécs, 2003.
  6. Prostorni plan Republike Srbije 2010-2014-2021, Beograd, april, 2010.
  7. Regionalna Razvojna Strategija Republike Srbije 2007-2012. = Sl. Gl. RS. Br., 1/2007
  8. Snežana, Đ.: Priručnik za moderno upravljanje lokalnim ekonomskim razvojem, Stalna konferencija gradova i opština, Fond za otvoreno društvo, Beograd, 2007.
  9. Strategija prostornog razvoja Republike Srbije 2009-2013-2020, Beograd, jun, 2009.
  10. Zakon o finansiranju lokalne samouprave = Sl. Gl. RS. Br. 62/2006
  11. Zakon o lokalnoj samoupravi = Sl. Gl. RS. 129/07 (Nadležnost opštine, čl. 20)
  12. Zakon o planiranju i izgradnji = Sl. Gl. RS. Br. 72/09
  13. Zakon o potvrđivanju Evropske povelje o lokalnoj samoupravi
  14. Zakon o regionalnom razvoju = Sl. Gl. RS. Br. 51/09
  15. Zakon o teritorijalnoj organizaciji Republike Srbije = Sl. Gl. RS. Br. 129/07
  16. Ustav Republike Srbije = Sl. Gl. RS. Br. 98/06
  17. Vučetić, D. - Janitijević, D.: Decentrallizacija kao polazište daljeg razvoja Srbije - Priručnik, Nacionalna koalicija za decentralizaciju, Centar za razvoj građanskog društva PROTECTA, Niš, 2006.

This is an open access article distributed under the terms of the Creative Commons Attribution 4.0 International License (CC BY 4.0), which permits use, distribution, and reproduction in any medium, provided the original publication is properly cited. No use, distribution or reproduction is permitted which does not comply with these terms.